A kisgyermekkori dadogásról

Érthető módon a szülők/rokonok nagyon megijednek, ha kisgyermekük dadogni kezd. Ez a jelenség a normál beszédfejlődésben is megjelenhet.
A nem folyamatos beszéd általában 2 éves kor körül bukkanhat elő a gyermekek nyelvfejlődésében. Sok esetben pár hét alatt magától elmúlik. 

Nagyon fontos, hogy a gyermek ne kapjon negatív visszajelzést beszédével kapcsolatban. Fogadjuk el gyermekünk kezdeti beszédügyetlenségét! Gondoljunk arra, hogy a gyermek "időt kér". Legyen időnk gyermekünkre, ha beszél, forduljunk felé, hallgassuk végig türelmesen. Ha nincs elég időnk abban a pillanatban, akkor mindenképpen nevezzünk meg egy időpontot, amikor kizárólag rá figyelünk majd. Nézzünk gyermekünkre beszéd közben, amikor hozzánk beszél, ha akadozik vagy szünetet tart, akkor se nézzünk félre, vegyük ölbe, simítsuk meg a karját beszéd közben.
Játsszunk sokat gyermekünkkel: bábozzunk, szerepjátékozzunk, gyúrjuk át, bújócskázzunk, építsünk bunkert, ringassuk, olvassunk meséket neki, mondjunk verseket, mondókákat, énekeket vele együtt! 

Adjunk minél több lehetőséget neki a feszültségek levezetésére: pacsálás, kézzel festés, gyurmázás, homokozás, zenére mozgás, ugrálás, bokszolás, lovaglás…

Nem javasolt semmilyen direkt visszajelzést adni a beszédre, felhívni a figyelmét a "hibáira". Jobb kerülni az ilyen megjegyzéseket: „gondold át!; vegyél nagy levegőt!; nyugodj meg!”, stb. Ha a gyermek izgatott, inkább csak simítsuk meg a karját, mondhatjuk , hogy "ühümm", "igen". 

Ha úgy érzi bizonytalan, szívesen segítek a témával kapcsolatban!